Kezdet

Üdv, kedves olvasó, aki ha ismersz, azt kérded - miért indítok új blogot, amikor az eredetit sem tudom rendszeresen írni a számos tennivaló miatt.
A válasz egyszerű: mert ihlet van.

Hónapokkal ezelőtt láttam a

Julie & Julia - Két nő, egy recept

című filmet, és akkor találkoztam először a gasztrobloggal. Először nem igazán értettem, mire is jó, de aztán egyre többet motoszkált a fejemben, míg végül megfogalmazódott, hogy nekem is kell egy ilyet csinálnom.
Nem azért, mert olyan különleges recepteket tudok, amiket más nem, vagy mert olyan különleges stílusom lenne, ami egy bablevessel is lehengerel, és színbádi stílusban tudnám leírni az ételeket, hanem mert azt vettem észre, hogy főleg nem olyan gasztroblogok vannak, amilyet én szeretnék látni.
Illetve nyilván van ilyen is, amilyet én kezdek el, hisz nem olvastam a világ minden gasztroblogját, de ez annyiban lenne más az általam látottaktól, hogy ez hétköznapi kulináriát írna le.
Mondhatjuk, hogy egyszerű, átlagos nő vagyok - mindig rohanok, mindig több a tennivalóm, mint amit meg szeretnék vagy tudok csinálni, soha nincs elég pénzem, hétköznap dög fáradtan esem haza és nincs kedvem még este tízig húslevest főzni velős csonttal, viszont enni kell, és minden nap kell a semmiből valamit elővarázsolni.
A blogok, amiket láttam, szépek voltak, csodás képeken csodás ételek voltak láthatók, és legtöbbjükhöz olyan összetevők is kellettek, amiket életemben nem hallottam, vagy már hallottam, de azt hittem, valami varázslat neve, vagy esetleg másfél napig kell áztatni valamit, vagy négy órán át gyúrni, vagy esetleg szükséges hozzá egy egész fegyverarzenálnyi háztartási gép, és a végén még gőz fölött kell márványnyelű habverővel kétszer balra és egyszer jobbra keverni, vigyázva, hogy össze ne essen.
Az emberek - a blogok - a különlegességükkel akarnak kitűnni, és elfelejtik a hétköznapi csodákat szeretni, az egyszerűséget becsülni.

Én próbálom nem elfelejteni. Olyan recepteket, olyan apró trükköket igyekszem majd (időm szerint) közreadni, amik segítik a hétköznapi túlélésem, amik hozzájárulnak, hogy több időt töltsek a kertben kapucsínót kortyolgatva, és ne legyek a konyha örök foglya, de ne is a vajas kenyeres esték legyenek a megszokottak.

Egyszerű, gyors, könnyen elkészíthető ételek hétköznapokra - ez lenne a vezérvonal. Aztán majd lesz, ami lesz.

Mindenesetre már előre köszönöm, ha figyelemre méltatsz, és pláne boldoggá teszel, ha kipróbálsz valamit, amit itt olvastál, és elmeséled a tapasztalataid.

Üdv, és akkor üssünk össze valamit!