A körözött már nagyon régi étel, dédanyáink is ezt csomagolták a kaszálni indulók batyujába. Ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. Én mégis évekig mellőztem, ugyanis, és tudom, hogy most számosan felhördülnek: utálom a hagymát.
Sajnálom, ez van, a frász tör ki a lágy krémben bujkáló harsogó hagymakockáktól, amikre az ember ráharap.
El sem tudtam képzelni, hogy hagyma nélkül is lehet készíteni körözöttet, de kipróbáltam, és kiderült, hogy nem lesz egy fikarcnyit sem rosszabb tőle. Úgyis számos módon készítenek körözöttet - hát akkor én hagyma nélkül finnyásan körítek.
Egy doboz (25 dkg) túróhoz hozzákeverek kb. fél doboz tejfölt, sót, borsot, pirospaprikát, köménymagot (szoktam vegyesen egészet és őröltet is), fokhagymakrémet vagy port, újabban egy kis marék kertből szedett snidlinget is adok hozzá, és egy varázsszert: csípős piros aranyat.
Nem kell semmi extrát mondani -egyszerűen tökéletes.
Szendvicsalapként is szuper, de magában, friss pirítóssal is tökéletes. Számos variálási lehetőség rejlik a kiegészítőkben - mint mini mozzarella, sovány sonka, paradicsomsaláta, vagy mindez együtt.
Tudom, hogy ahány ház, annyi szokás, van, aki sűrűbben szereti, van aki egész hígan, hogy szinte folyik. Aztán van, aki paprika nélkül, fehéren készíti, van, aki egész sötétre fűszerezi, és még olyat is ettem már, amibe icipici paprika, paradicsom és uborka darabok voltak szórva. És ha tágabb értelemben vesszük a körítést, a kapros túrókrém is az. És milyen finom! Főleg apró uborkadarabokkal meghintve.
Szóval én azt mondom, légy laza, az alap a tejföl és a túró, és onnan kezdve pedig keverj-kavarj, ami csak eszedbe jut, próbáld ki, mert egy nagyon finom, egészséges és villámgyorsan elkészíthető ételről van szó, ami egy fáradt nap könnyed vacsorája is lehet, de egy hirtelen összeszaladt vendégség mellé tálalt borkorcsolyaként is megállja a helyét. Reggeliként, uzsonnaként, vacsoraként is tökéletes. Számos módon variálható, kinek-kinek ízlése vagy merészsége szerint, és éppen egyszerűségében rejlik nagyszerűsége.
